Sziasztok.! (: Remélem olvassa valaki a blogomat, és aki olvassa az kommenteljen hogy milyen a blog. (:
*Amy szemszöge*
Kifizettem a sofőrt, és mentem is a gépre. Elmentem a megfelelő kapuhoz, és fel szálltam a repülőre. Amíg vártam hogy felszálljon a gép gondolkoztam, gondolkoztam azon hogy, hogyan is üthettem meg Emmát. Nem értem. A gondolkodásomat egy hang szakította félbe.
- Kérem foglaljanak helyet, és kapcsolják be az öveiket. Köszönöm.- mondta egy kedves hang. Mivel az út hosszú ezért úgy döntöttem hogy alszom egyet, de előtte beállítom az ébresztőmet.
A kellemes álmomat az ébresztőm zavarta meg. Még aludtam volna de hallottam hogy nem sokára megérkezünk Londonba. Leszálltam a repülőgépről és mentem is haza, csak előtte beugrottam a kedvenc kávézómba. Itt dolgozik az egyik legjobb barátom, Lotti. Amikor beléptem nem vett észre, mert a pultot pucolta ezért oda mentem.
- Egy kávét kérnék szépen.-mondtam mire felnézett.
- Amyyyyy!!- ölelt meg szorosan.- Sziaaaa, de régen láttalak.- mondta és elengedett és rám mosolygott. Én is rá mosolyogtam.
- Egy hete láttál utoljára, nem volt az olyan régen.- mondtam mosolyogva.
- De nekem 1 évnek tűnt.- mondta.
- És, hogy vagy? Mi történt amíg nem voltam itt 1 évig?- kérdeztem majdnem nevetve. De Lotti viszont elnevette magát.
- Semmi érdekes. És veled történt valami?- mondta mosolyogva.
- Hát...Tegnap este össze vesztem Emmával.- mondtam és a pultot néztem.
- Furcsa is volt hogy nincs itt. De hogyan vesztetek össze?- kérdezte.
- Hát a legjobb haverommal Jackkel össze jött, és megkérdezte hogy eljöjjön-e velem vagy ne. Én azt mondtam hogy jöjjön, de ő meg behisztizett hogy csak most jött össze Jackkel és nem akarja itt hagyni. Én beolvastam neki és levágtam neki egy pofont.- mondtam és végig a pultot néztem.
- Hűűűű.- mondta Lotti elképedve. - Egy pofont? Kezdek félni tőled.- mondta mosolyogva, amire én is elmosolyodtam. Rá néztem, és ő megölelt. Egy kicsit kényelmetlen volt, hiszen a pult útban volt, de nem érdekelt és vissza öleltem.
- Na Lotti én most megyek mert még ki kell pakolnom.- mondtam miközben felkeltem a székből.
- Okés. Ha vége lesz a műszakomnak át megyek.
- Rendben, na szia.- mondtam mosolyogva.
- Szia.- mondta mosolyogva. Kiléptem az ajtón és mentem haza. Egész végig az utat nézem, egyszer csak arra lettem figyelmes hogy a földön vagyok. A bőröndöm is eldőlt. Azt vettem észre hogy valaki a kezét nyújtja felém. Megfogtam a kezét és felálltam.
- Jól vagy?- kérdezte egy kicsit aggodalmasan.
- Persze jól vagyok.-mondtam persze angolul.
- És ne haragudj hogy neked mentem nem figyeltem oda.- mondta kedvesen.
- Semmi baj, én sem figyeltem oda ezért én is elnézést kérek.- mondtam.
- Semmi gond, egyébként Zayn vagyok.- mondta mosolyogva.
- Amy.- mondtam és viszonoztam a mosolyt.
- Örülök hogy találkoztunk.- mondta kedvesen.
- Úgy szintén.- mondtam mosolyogva.
- Nekem most mennem kell, remélem hogy még találkozunk. Szia.- köszönt el kedvesen. Nem várta meg a válaszomat csak elment mellettem. Kedves srácnak tűnik. Na most már otthon szeretnék lenni a puha ágyamban.
*Emma szemszöge*
Finom illatok keltettek fel. Mivel én mindig előbb kelek fel mint Amy ezért én szoktam felkelteni.
- Amy ébresztő!- szólaltam meg, de nem jött válasz ezért rá néztem Amy ágyára és rájöttem hogy, Amy Londonba van. El is felejtettem hogy csak ő ment el. Nem is tudom milyenek lesznek a napjaim Amy nélkül. Fel korgott a hasam. Lementem a konyhába és leültem az asztalhoz. Anya már tálalta is a finom reggelit.
- Jó reggelt!- szólaltam meg.
- Neked is Emma.- mondta anya mosolyogva.- Nem gondolod át még egyszer?
- Még is mit?- értetlenkedtem. Komolyan nem tudom miről beszél anya.
- Hát azt hogy elutazol-e. Nem kéne még is inkább vele lenned?
- Anya. Egyszer úgy is külön vállunk, és amúgy sem kell mindig vele lennem. Nekem jó veled is!- mondtam, és rá mosolyogtam.
- Ahogy gondolod kicsim.
- Nagyon finom volt a reggeli. Köszönöm szépen.- adtam neki egy puszit és felmentem a szobámba. Kicsit gondolkodtam azon amit anya kérdezett. Lehet hogy még is vissza kéne mennem Londonba. Nem tudom. De nem akarom itt hagy Jacket.
Hallottam valami beszélgetést lentről. Anya meg valaki más hangját hallom. Hallani anya hangján hogy boldog. Valami jó hírt kaphatott? Mindegy, lemegyek és megnézem mi a helyzet oda lent.
Ez anya főnöke, mit kereshet itt? Megvárom míg elmegy, addig is hallgatózom kicsit.
- Szerintem nagyon örülne ennek. Megyek és meg is mondom neki, mégy egyszer nagyon köszönöm ezt az ajánlatot!
- Nagyon szívesen, erre a munkára csak maga lenne alkalmas! Nos akkor én megyek is viszlát.
- Várjon! És mikor indulnánk?
Indulnánk?! Még is hova?!
- Elvileg 1 hét múlva, ha minden jól megy.
- Rendben, köszönöm. Viszlát.
Amint kilépett az ajtón lerohantam. Mintha nem tudnák semmit.
- Ki volt itt?- kérdeztem.
- A főnököm. Kaptam egy ajánlatot. Szerintem téged is érdekelni fog.- mosolygott.
- Na, és mi lenne az?
- Munka állást kaptam Párizsban!- amint kimondta azt hittem ott ájulok el!
- Pá-párizsban??!
- Hát nem nagyszerű?- kérdezte vidáman.
- De-de ez remek.- kicsit lehangoltan mondtam de volt benne egy kis vidámság is. Régóta szeretnék eljutni Párizsba, minden vágyam az, csak kicsit nem is tudom, egy kicsit rossz érzés lenne oda költözni.
- De mi lesz Amyvel?
- Felhívom és elmondom neki.
- De ő is jön velünk?
- Nem ő Londonba marad.- jelentette ki egyszerűen.
- Látni fogjuk, ugye?
- Persze, nem kell ezen aggódni. Majd mi fogjuk meglátogatni.- mondta mosolyogva. Én is mosolyogtam és felmentem felöltözni.
*Amy szemszöge*
Miközben pakoltam Lotti átjött és segített. Elbeszélgettünk, meg elnevetgéltünk. Nagyon jó barátom. Elmondtam neki hogy találkoztam egy Zayn nevű fiúval. Örült neki, azt mondta hogy jöjjek vele össze hogy legyen nekem is pasim. Lotti már régóta ezzel nyaggat hogy miért nem keresek pasit magamnak.
Miközben beszélgettünk megcsörrent a telefonom. Anya volt.
- Szia anya. Valami baj van?- általában csak akkor szokott felhívni.
- Szia Amy, nem nincs semmi csak szeretnék valamit mondani.
- Hallgatom.
- Nos kaptam egy munka állást Párizsban, és oda költözünk Emmával.
- Ez komoly? Nagyon örülök ennek.- ezzel a hírrel is jobb lett a napom.
- Majd 1 hónap múlva meglátogatunk. Okés?
- Rendben, nekem nem baj. Legalább láthatod a házam vagyis a házunkat.- mosolyogtam, bár ő ezt nem látta.- Na szia anya jó utazást!
- Szia kicsim!
- Mit mondott?- kérdezte Lotti kíváncsian.
- Anya munkát kapott Párizsban és oda költöznek. Majd 1 hónap múlva meglátogatnak.
- Ez hiszen remek!- jelentette ki.
- Igen az!- mosolyogtam- Te, Nem megyünk el sétálni, shoppingolni (nemtudomhogyankellírnixd)?- kérdeztem.
- Ez tök jó ötlet menjünk!
Miközben sétáltunk megpillantottam egy ismerős alakot. Zaynt. Úgy látom ő is észre vett engem, onnan veszem hogy felénk sétált, meg még 4 másik ember.
- Szia Amy!
- Szia Zayn!
- Csatlakozhatunk?- kérdezte.
- Persze.-válaszolt helyettem Lotti.- Ne haragudjatok be sem mutatkoztam, Lotti vagyok!- mosolygott Lotti a fiúkra.
- Zayn vagyok-mosolygott- Ők itt Liam, Niall, Harry és Louis!
- Sziasztok-köszöntek egyszerre.
- Hali- tettem egy egyszerű köszönést.
Miután elintéztük a bemutatkozást beszélgettünk egy kicsit, és elkezdünk sétálni az egyik parkba. Zayn és én ott voltunk hátul, és beszélgettünk. Nagyon jó fej, kezdem meg kedvelni, úgy látom hogy ő is. Egyszer csak megállt, én is megálltam és megvártam. Oda mentem hozzá.
- Amy..
- Igen?
- Nem lenne kedved eljönni velem egy randira?- kérdezte kíváncsian várva a válaszom. Egy kicsit meglepett ez a kérdés.
- Persze szívesen elmegyek veled.- mosolyogva mondtam.
- Super!- vidám lett hirtelen. Oda futottunk a többiekhez, és mentünk tovább.
2014. június 8., vasárnap
2014. április 5., szombat
2014. március 27., csütörtök
2.rész
Sziasztok, elnézést amiért nem volt rész csak nem nagyon volt időm írni, meg ihlet is kellett. Remélem tetszeni fog és, aki olvassa a blogomat az légyszíves komizzon mert nem tudom hogy miben változtassak. Jó olvasást :)
*Emma szemszöge*
- Szeretlek.- mondtam és a padlót néztem. Felém fordult és és és........egyszer csak megcsókol.
- Én is szeretlek.- mondta mosolyogva és nyomott egy puszit az arcomra.
- Nem hittem volna hogy te is érzel irántam valamit.- egy kis hazugság, hiszen hallottam amikor Amynek mondta.
- Akkor rosszul hitted, ugyan is én nagyon szeretlek már régóta és sosem tudtam hogyan mondjam el, féltem hogy te nem szeretsz engem.- mondta nagyon aranyosan, vagyis nekem az volt. Én csak rá mosolyogtam, és ezt a mosolyt viszonozta. Valami elképeztő a mosolya, mindjárt elájulok.
- Mit szólnál ahoz hogyha holnap elmennénk valahova este bulizni?- kérdezte, és megfogta a kezem.
- Ez nagyon jó ötlet.- mondtam mosolyogva. Ő is rám mosolygott.
- Na, most már megyek akkor holnap jövök, mondjuk 7-re, neked megfelel?.-kérdezte.
- Tökéletes.- mondtam nagy mosollyal.
- Okés, akkor szia.- köszönt el.
- Szia.- mondtam. Nyomott egy puszit az arcomra és kilépett az ajtón. Amikor mentem volna fel a lépcsőn a testvéremmel találkoztam, akinek az arckifejezése nem nagyon volt boldog.
- Mi az? Nem örülsz annak hogy össze jöttem Jackkel?- kérdeztem.
- Nem az a bajom hogy össze jöttél azzal akit szeretsz.-mondta. Vettetem rá egy kérdő nézést és már mondta is. - Komolyan nem esik le?- nem értettem miről beszél, és ezt látta is. Fel mutatott 2 db repülőjegyet.
- Mi van velük?- értetlenkedtem.
- Nézd meg.- nyújtotta felém őket. Amikor megnéztem hogy mikor indul a gép leestettem a jegyeket a kezemből és a kezemet az arcomra tettem.- Basszus! Ezt nem hiszem el! Ez a gép holnap indul, teljesen elfelejtettem!- nem is értem hogyan felejthettem el, az ilyeneket soha nem felejtem el. Ezt hogy mondjam meg Jacknek? Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra gondolkodni. Nagyon sok minden eszembe jutott és nem tudtam mi lenne a leghelyesebb. Lementem a konyhába egy kicsit beszélgetni valakivel, és ez a valaki Amy lesz. Amikor lementem akkor Amyt láttam ahogy keres valami érdekeset a tv-be de nem talált ahogy elnéztem, mivel ki kapcsolta. Leültem mellé, ő felém fordult és egymást néztük kb. 2 percig. Megtörtem ezt a számomra kínos csendet.
- Amy.- szólítottam meg.
-Tessék?- kérdezte.
- Mit csináljak? Itt maradjak Magyarországon vagy távoli kapcsolatom legyen Jackkel?- kérdeztem tőle aki elgondolkodóan nézett.
-Gyere Londonba.- mondta egyszerűen, amin elképedtem hogy mondhat ilyen azt hittem legalább azt mondja hogy maradjak itt Jackkel.
- Mi??!- kérdeztem kicsit idegesen mert nem értem hogy mondhatja ezt, nekem ő mindig jó választ ad, ez pedig nem volt az! Számomra nem!
- Azt mondtam hogy gyere velem.- még mindig egyszerűen válaszolt rá.
- Azt kellett volna mondanod hogy maradjak itt Jackkel!- mondtam kicsit idegesen. Ami Amyt meglepte.
- Miért kellett volna azt mondanom?- kérdezte értetlenül.
- Talán azért hogy Jackkel együtt tudjak lenni, mert most jöttem össze vele!- mondtam még mindig idegesen, de most már félig kiabálva.
- Nem kéne velem ordibálni, amúgy is te kérted a segítségem én adtam rá egy egyszerű választ! mondta már ordibálva.
- De, de ordibálok veled mert megérthetnél! Nem neked van ilyen nehéz választásod, akkor is nehéz volt vissza menni Magyarországra amikor még nem jártam Jackkel!- mondtam neki ordibálva. Ami nem volt jó ötlet ugyan is Amy megütött, soha nem ütött meg, soha.
- Akkor miért nem maradtál itt? Miért jöttél el velem Londonba?? Én csak felajánlottam akkor is hogy elköltözöl- e velem Londonba nem parancs volt!- ordította az arcomba, és elment mellettem dühösen. Hirtelen sírhatnékom támadt és, el is sírtam magam. Nem szoktam össze veszni a tesómmal, főleg így nem. Vagyis össze szoktam de akkor abban a pillanatban ki békülünk, de ez most nem ilyen helyzet.
*Amy szemszöge*
Még soha nem vesztem össze Emmával ennyire, voltak kisebb vitáink de azokat abban a percben rendeztünk. Ami a legjobban bánt az hogy meg ütöttem. Nem is értem mi történt velem...sosem ütném meg. Miközben gondolkodtam előkerestem a bőröndöm és elkezdtem elpakolni a cuccaimat. Bementem a fürdőszobába az ott lévő cuccaimért. Amikor a tükör elé kerültem, nem mertem bele nézni, látni sem akarom magam. Felemeltem a fejemet amikor mindent el raktam, és meg láttam egy szörnyű arcot, a sajátomat. Nem bírtam látni magam, leraktam a kis táskámat, és felpofoztam az arcomat. Piros lett és fájt, de nem érdekelt. Amikor kimentem a fürdőből Emma látványa fogadott.
- Emma.- szólítottam meg. Nem nézett rám, oda mentem az ágyához és leguggoltam elé.- Én rettenetesen sajnálom amit tettem veled.- kértem tőle bocsánatot, de még mindig nem nézett rám.
- Nem érdekelsz.- mondta.- Nem érdekel a bocsánat kérésed sem, azt csinálsz amit akarsz csak engem hagyj békén.- mondta szomorúan és egyben kicsit idegesen is.
- Rendben, megértem hogy ezek után nem is akarsz engem látni, ezért a vendég szobában alszom.- mondtam neki, és felálltam. Át vittem a bőröndöt a vendég szobába és az összes többi cuccomat. Amikor mentem volna ki ránéztem még Emmára és elköszöntem tőle. - Szia.- mondtam kicsit szomorúan. Vártam egy kicsit és kiléptem a szobából. Amint beraktam az ajtót anyával találtam szemben magam.
- Hát te?- kérdezte.
- A vendég szobában alszom.- válaszoltam egyszerűen.
- Mégis miért?- kérdezte értetlenül.
- Majd Emma elmondja ha szeretné. Nekem most mennem kell mert korán kelek. Szia majd egy hónap múlva találkozunk.- mondtam és megpusziltam. - Jó éjt.- mondtam és elmentem aludni. Megágyaztam gyorsan és előkerestem a pizsamám. Elmentem fürödni ami gyorsan megvolt, és csak aludni akartam semmi mást.
*Másnap kora reggel*
A telefonom zajára keltem fel. Ezután tudtam hogy 5 óra van. Nagy nehezen felkeltem az ágyamból és mentem a fürdőbe. Úgy néztem ki mint egy zombi de egy kis smink mindent megold. Mikor készen lettem a fürdőbe kerestem valami ruhát. Nos készen lennék. Megpróbáltam halkan lemenni nehogy felkeltsem anyát meg Emmát. A konyhába mentem enni egy pár falatot nehogy éhes legyek a repülőn. Mikor megettem a korai reggelim kinyitottam az ajtót és hívtam egy taxit. Egy kis idő után megérkezett, egy 10 perc alatt ott is voltam. Kifizettem a sofőrt, és mentem is a gépre. Elmentem a megfelelő kapuhoz, és fel szálltam a repülőre.
2014. február 22., szombat
1.rész
Sziasztok remélem tetszeni fog az első rész. Aki olvassa a blogomat az légyszíves kommenteljen hogy milyen. :)
*Amy szemszöge*
A mai nap teljesen úgy kezdődött mint az összes többi. Gondolom a testvérem már réges-régen elment balett órára, hisz már 10 óra van. Gyorsan felöltöztem, és tettem magamra egy kis sminket. Amikor leértem a konyhából tojás illat jött. Most Magyarországon vagyunk de holnap megyünk vissza Londonba.
- Szia anya. Mizujs?- kérdeztem tőle.
- Szia kicsim. Semmi különös, kérsz tojást?- kérdezte mosolyogva. Én csak bolintottam egyet és már előttem is volt a reggelim. Amikor megettem be mentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Nem találtam semmi érdekeset így hát kikapcsoltam. Éppen mentem volna fel a szobámba amikor kinyílott a bejárati ajtó, a legjobb fiú haverom volt az Jack. Jackkel nagyon jó barátok vagyunk már kiskorunk óta.
- Szia Jack!- ugrottam nyakába. Ne értsétek félre nem vagyok belé szerelmes csak régen láttam.
- Szia Amy- ölelt meg- Jó napot Mrs. Brown.- köszönt anyukámnak.
- Szia Jack gyere csak be nyugodtan.- mondta anya mosolyogva. Jack levette a kabátját és fel mentünk a szobámba.
- Na és még mindig boxolsz?- kérdezte kíváncsian.
- Igen, Minden héten egyszer elmegyek. Na és te még mindig ütögeted a zsákot?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem már egy jó hónapja abba hagytam mert a barátnőm azt mondta hogy ez veszélyes.- mondta én meg még mindig csak mosolyogtam.
- Aha, persze engem nem tudsz át verni tudom hogy hazudsz!- mondtam neki mert képtelenség hogy találjon magának barátnőt, még csajozni sem tud.
- Nem hazudok.- mondta miközben majdnem el nevette magát, ami meg is történt. - Jó tényleg nincsen barátnőm, és még mindig boxolok.- mondta nevetve. Én is elkezdtem röhögni, a röhögésétől bárki tudna nevetni. Egyszer csak ki nyitódott az ajtó. A tesóm volt az.
*Emma szemszöge*
Amikor haza értem a balett óráról egyenes a szobámba tartottam ahonnan nevetés hallatszott, mikor beléptem azt hittem el ájulok. Jack ott volt a szobámba, én nagyon szerelmes vagyok belé és ezt csak a testvérem tudja remélem nem mondta el neki.
- Szia Jaaaack!- a nyakába ugrottam és majdnem el is estünk.
- Sziiaaa Emmaaa!- ölelt meg- Ugyan olyan vagy mint a tesód te is majdnem fel döntőtél- mondta mosolyogva.- Na és hogy megy a balett?- kérdezte.
- Jól.- mondtam mosolyogva- De én most le megyek egy picit inni. Ja és szia tesóka.- mondtam
- Szia tesóka de jó hogy észre vettél- mondta mosolyogva. Ki léptem a szobámból és mentem inni anya nem volt a konyhába, biztos a kertben van. Amikor már ittam mentem vissza a szobámba már a kilincsen volt a kezem de nem nyitottam be inkább hallgatóztam.
- Amy mondanom kell valmit.- mondta Jack nem tudtam mit akar neki mondani.
- Mit?- kérdezte meglepődve a testvérem.
- Én.....nekem tetszik a tesód és nem tudom hogy mondjam meg neki. Kérlek segíts.- erre nem számítottam hogy szerelmes belém. Legszívesebben sikítottam volna.
- Hívd el randira vagy nem tom'.- vagy meg könnyítem Jack dolgát azzal hogy én elmondom neki hogy szeretem.
- Megjöttem.- jelentettem ki.
- Azt hittük hogy már vissza se jössz.- mondta mosolyogva a tesóm.
- Amint látod itt vagyok csak szomjas voltam.- mondtam én is mosolyogva.
- Bocsi lányok sms-em jött.- mondta Jack miközben a telefonját nézte.- Lányok nekem most mennem kell segítenem kell anyámnak. Na sziasztok.- lépett az ajtó elé.
- Lekísérlek.- mondtam fel pattanva az ágyról.
- Rendben.- mondta. Amikor ment volna ki az ajtón ki mondtam azt a szót.
- Szeretlek.- mondtam és a padlót néztem. Felém fordult és és és........
2014. február 21., péntek
Bevezető
Sziasztok remélem tetszeni fog a történet.:)
Amy és Emma egyedül élnek, az anyjuk él de az apukájuk egyszer csak eltűnt. A két testvér elköltözött Londonba hogy új életet kezdhessenek, anyukájukat minden hónapban meglátogatják. Amy és Emma egyszer csak találkozik öt vámpírral: Niallel, Zaynnel, Liammel, Louissal és Harryvel. A lányok nem tudták hogy a fiúk vámpírok, de ez a titok kiderül és sokáig nem találkoznak mert a lányok félnek, hát ha valami bajuk esik.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)