2.rész

Sziasztok, elnézést amiért nem volt rész csak nem nagyon volt időm írni, meg ihlet is kellett. Remélem tetszeni fog és, aki olvassa a blogomat az légyszíves  komizzon mert nem tudom hogy miben változtassak. Jó olvasást :)


                                                  *Emma szemszöge*

- Szeretlek.- mondtam és a padlót néztem. Felém fordult és és és........egyszer csak megcsókol.
- Én is szeretlek.- mondta mosolyogva és nyomott egy puszit az arcomra.
- Nem hittem volna hogy te is érzel irántam valamit.- egy kis hazugság, hiszen hallottam amikor Amynek mondta.
- Akkor rosszul hitted, ugyan is én nagyon szeretlek már régóta és sosem tudtam hogyan mondjam el, féltem hogy te nem szeretsz engem.- mondta nagyon aranyosan, vagyis nekem az volt. Én csak rá mosolyogtam, és ezt a mosolyt viszonozta. Valami elképeztő a mosolya, mindjárt elájulok.
- Mit szólnál ahoz hogyha holnap elmennénk valahova este bulizni?- kérdezte, és megfogta a kezem.
- Ez nagyon jó ötlet.- mondtam mosolyogva. Ő is rám mosolygott.
- Na, most már megyek akkor holnap jövök, mondjuk 7-re, neked megfelel?.-kérdezte.
- Tökéletes.- mondtam nagy mosollyal.
- Okés, akkor szia.- köszönt el.
- Szia.- mondtam. Nyomott egy puszit az arcomra és kilépett az ajtón. Amikor mentem volna fel a lépcsőn a testvéremmel találkoztam, akinek az arckifejezése nem nagyon volt boldog.
- Mi az? Nem örülsz annak hogy össze jöttem Jackkel?- kérdeztem.
- Nem az a bajom hogy össze jöttél azzal akit szeretsz.-mondta. Vettetem rá egy kérdő nézést és már mondta is. - Komolyan nem esik le?- nem értettem miről beszél, és ezt látta is. Fel mutatott 2 db repülőjegyet.
- Mi van velük?- értetlenkedtem.
- Nézd meg.- nyújtotta felém őket. Amikor megnéztem hogy mikor indul a gép leestettem a jegyeket a kezemből és a kezemet az arcomra tettem.- Basszus! Ezt nem hiszem el! Ez a gép holnap indul, teljesen elfelejtettem!- nem is értem hogyan felejthettem el, az ilyeneket soha nem felejtem el. Ezt hogy mondjam meg Jacknek? Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra gondolkodni. Nagyon sok minden eszembe jutott és nem tudtam mi lenne a leghelyesebb. Lementem a konyhába egy kicsit beszélgetni valakivel, és ez a valaki Amy lesz. Amikor lementem akkor Amyt láttam ahogy keres valami érdekeset a tv-be de nem talált ahogy elnéztem, mivel ki kapcsolta. Leültem mellé, ő felém fordult és egymást néztük kb. 2 percig. Megtörtem ezt a számomra kínos csendet.
- Amy.- szólítottam meg.
-Tessék?- kérdezte.
- Mit csináljak? Itt maradjak Magyarországon vagy távoli kapcsolatom legyen Jackkel?- kérdeztem tőle aki elgondolkodóan nézett.
-Gyere Londonba.- mondta egyszerűen, amin elképedtem hogy mondhat ilyen azt hittem legalább azt mondja hogy maradjak itt Jackkel.
- Mi??!- kérdeztem kicsit idegesen mert nem értem hogy mondhatja ezt, nekem ő mindig jó választ ad, ez pedig nem volt az! Számomra nem!
- Azt mondtam hogy gyere velem.- még mindig egyszerűen válaszolt rá.
- Azt kellett volna mondanod hogy maradjak itt Jackkel!- mondtam kicsit idegesen. Ami Amyt meglepte.
- Miért kellett volna azt mondanom?- kérdezte értetlenül.
- Talán azért hogy Jackkel együtt tudjak lenni, mert most jöttem össze vele!- mondtam még mindig idegesen, de most már félig kiabálva.
- Nem kéne velem ordibálni, amúgy is te kérted a segítségem én adtam rá egy egyszerű választ! mondta már ordibálva.
- De, de ordibálok veled mert megérthetnél! Nem neked van ilyen nehéz választásod, akkor is nehéz volt vissza menni Magyarországra amikor még nem jártam Jackkel!- mondtam neki ordibálva. Ami nem volt jó ötlet ugyan is Amy megütött, soha nem ütött meg, soha.
- Akkor miért nem maradtál itt? Miért jöttél el velem Londonba?? Én csak felajánlottam akkor is hogy elköltözöl- e velem Londonba nem parancs volt!- ordította az arcomba, és elment mellettem dühösen. Hirtelen sírhatnékom támadt és, el is sírtam magam. Nem szoktam össze veszni a tesómmal, főleg így nem. Vagyis össze szoktam de akkor abban a pillanatban ki békülünk, de ez most nem ilyen helyzet.

                                                       *Amy szemszöge*
Még soha nem vesztem össze Emmával ennyire, voltak kisebb vitáink de azokat abban a percben rendeztünk. Ami a legjobban bánt az hogy meg ütöttem. Nem is értem mi történt velem...sosem ütném meg. Miközben gondolkodtam előkerestem a bőröndöm és elkezdtem elpakolni a cuccaimat. Bementem a fürdőszobába az ott lévő cuccaimért. Amikor a tükör elé kerültem, nem mertem bele nézni, látni sem akarom magam. Felemeltem a fejemet amikor mindent el raktam, és meg láttam egy szörnyű arcot, a sajátomat. Nem bírtam látni magam, leraktam a kis táskámat, és felpofoztam az arcomat. Piros lett és fájt, de nem érdekelt. Amikor kimentem a fürdőből Emma látványa fogadott.
- Emma.- szólítottam meg. Nem nézett rám, oda mentem az ágyához és leguggoltam elé.- Én rettenetesen sajnálom amit tettem veled.- kértem tőle bocsánatot, de még mindig nem nézett rám.
- Nem érdekelsz.- mondta.- Nem érdekel a bocsánat kérésed sem, azt csinálsz amit akarsz csak engem hagyj békén.- mondta szomorúan és egyben kicsit idegesen is.
- Rendben, megértem hogy ezek után nem is akarsz engem látni, ezért a vendég szobában alszom.- mondtam neki, és felálltam. Át vittem a bőröndöt a vendég szobába és az összes többi cuccomat. Amikor mentem volna ki ránéztem még Emmára és elköszöntem tőle. - Szia.- mondtam kicsit szomorúan. Vártam egy kicsit és kiléptem a szobából. Amint beraktam az ajtót anyával találtam szemben magam.
- Hát te?- kérdezte.
- A vendég szobában alszom.- válaszoltam egyszerűen.
- Mégis miért?- kérdezte értetlenül.
- Majd Emma elmondja ha szeretné. Nekem most mennem kell mert korán kelek. Szia majd egy hónap múlva találkozunk.- mondtam és megpusziltam. - Jó éjt.- mondtam és elmentem aludni. Megágyaztam gyorsan és előkerestem a pizsamám. Elmentem fürödni ami gyorsan megvolt, és csak aludni akartam semmi mást.

                                                       *Másnap kora reggel*

A telefonom zajára keltem fel. Ezután tudtam hogy 5 óra van. Nagy nehezen felkeltem az ágyamból és mentem a fürdőbe. Úgy néztem ki mint egy zombi de egy kis smink mindent megold. Mikor készen lettem a fürdőbe kerestem valami ruhát. Nos készen lennék. Megpróbáltam halkan lemenni nehogy felkeltsem anyát meg Emmát. A konyhába mentem enni egy pár falatot nehogy éhes legyek a repülőn. Mikor megettem a korai reggelim kinyitottam az ajtót és hívtam egy taxit. Egy kis idő után megérkezett, egy 10 perc alatt ott is voltam. Kifizettem a sofőrt, és mentem is a gépre. Elmentem a megfelelő kapuhoz, és fel szálltam a repülőre.